A boldogság ára
X/142
A Füredi házban készülődtek a karácsonyra. Nóra is megérkezett Londonból, s Sacival mindjárt egymásba szerettek. A gyerekek kedvéért nagy fát állítottak a hallban. Szenteste délutánján az ügyvéd díszítette a két gyerekkel, Polli a kerekes székből irányította őket. Mikor a gyertyákra került sor, Saci maga akart rendelkezni.
- Pali bácsi tessék beljebb tenni az ágon. Az ág végén bénák!
- Ág alá nem lehet tenni, Sacikám, mert tüzet okoznak...- felelte Polli elmosolyodva.
- Nem fognak, de tök jól mutatnak!- mondta a kislány a maga határozott módján, noha nem volt tapasztalata. Náluk otthon mindig villanyfüzér díszítette a fenyőfát.
Az ügyvéd bizonytalankodott. Cili közben figyelmeztette a kislányt, hogy ne vitassa Polli néni meglátását, mert igaza van. Saci felháborodott.
- Jaj, anya, te ne szólj bele, mert nem értesz hozzá! Apával szoktunk fenyőt díszíteni, nem veled.
Tamás olvasott a közelükben, felvonta a szemöldökét, s kedves szigorral mondta:
- Kis csillagom nem illik így beszélni édesanyáddal. Ahogy Polli néni meglátását sem illik vitatni. Egyébként, igaza van mindkét édesanyának, mert a gyertyák azon a helyen valóban fenyőtüzet okoznak.
Saci bosszús hangot hallatott, s olyan tekintetet vetett Tamásra, amiből sejteni lehetett, hogy ezzel sem került közelebb a szívéhez. Cilit nagyon bántotta a dolog. A könyvtárszobában keseregve mondta :
- Saci még sok gondot fog okozni. Erős benne az ellenállás. Tetejében nagyon eltökélt a maga akaratában. Szégyenem, hogy nem tudtam jobban megfogni. Gyenge mentségem, hogy Imre szinte mindig pártfogásába vette, ha rászóltam.
Tamás mosolygott.
- Miattam egy pillanatig se nyugtalankodj, angyalom! Nem hagyom elfajulni a dolgot. Ennél szigorúbb nem leszek, de mindig a tudomására hozom, mi a helyes, és mi a helytelen. Ahhoz is hozzászokik majd idővel, hogy nálunk az édesanyának tekintélye van.
Cili szeme rebbent.
- Akkor azt sem látod helyesnek, ha Pollikának nevezi édesanyádat, és tegezi, igaz ?!
- Inkább úgy mondom, hogy szokatlan, de éppen az előbbiekből következik, hogy ezt anyuskára kell bíznunk. Azt viszont megígérhetem neked, kicsi angyalom, hogy Saci kishúga már pontosan fogja tudni, hogy milyen tisztelet illeti meg az édesanyját, és a nagyanyját.
Cili szeme bepárásodott.
- Köszönöm, hogy azt mondtad: " Saci kishúga " Örömöt szereztél vele.
Tamás jókedvűen nevetett, s hirtelen a karjaiba zárta.
- Egyem meg a kis szíved, hogy mindenért hálás vagy! Remélem, hogy ma este szerzek még más örömöt is...- mondta az ajándékokra utalva, melyek már szép csomagolásban sorakoztak a szobájában.
Eljött a gyertyagyújtás ideje. Mindenki ott volt a hallban. A Füredi család, Cili a két gyerekkel, Juliska, és Marka néni a lányával. Valahogy már ettől is szép volt az ünnep. A karácsonyi ének alatt Cili rosszul lett. Elfogta valami furcsa szédülés, alig bírta kivárni az ének végét, utána le kellett ülnie. Tamás komolyan aggódott. Cili nyugtatta, hogy csak múló, futó rosszullét volt, már semmi baja. Tamás megnyugodott, csak Nóra nézett még egy ideig töprengő arccal, de aztán elterelte figyelmét az ajándékozással kapcsolatos tennivaló.
A gyerekek akkor már izgatottan topogtak, de még várniuk kellett, mert Juliskáé, és Markáéké volt az elsőbbség. Ez bevett szokás volt. Szép, és praktikus ajándékokat kaptak.
Szegény Mari az ajándék pizsamát rögtön fel akarta rángatni a ruhájára, s belegabalyodott. Amint kiszabadították, Juliskáék indultak a konyhába, s Marit is magukkal cipelték. Hamarosan tálalniuk kellett az ünnepi vacsorát.
A gyerekek végre birtokba vehették az ajándékaikat. Gazdag karácsonyuk volt. Cili most szíve szerint vásárolhatott a gyermekeinek, s Imre ajándékai is a fa alatt voltak, Cilivel vetette meg. Ahogy Saci mondta, tök jó cuccokat kaptak, s szaladt felvenni azt a fekete elasztikus ruhát, amire már régen vágyott.
Cili nehezen szánta rá magát a színe miatt, de most mindenképpen a lánya kedvében akart járni. Mikor átadta a ruhát, ügyesen azt mondta, voltaképpen Tamás beszélte rá, mert a tanítványairól tudja, a fiatalok körében most nagy divat a fekete.
Saci örömében megköszönte Tamásnak is, hirtelenében le is tegezte, noha senki sem kérte rá. Ilyen a gyermek természete. Lackó az áhított bőrdzsekit félretette az ajándék könyvek miatt. Valahol mindegyiknek köze volt a Világűrhöz.
Közben mindenki megajándékozott mindenkit. Ciliék a végére maradtak. A többiek visszahúzódtak kissé, hiszen ez volt az első közös karácsonyuk, s ez személyes dolog volt. Először Cili nyújtotta át a maga ajándékát. Szépen faragott kis pipatóriumot vásárolt, hozzátartozó rövid pipákkal. Nem véletlenül. Tamás nem tudott leszokni a füstölésről. Azt mondogatta, cigaretta helyett szívesebben pipázna, ha nem tartana attól, hogy Cili zokon veszi. Cili így felelt rá, de most kevésnek érezte. A fa alatt nagy papírdoboz várt rá. Meseszép bundát kapott. Aranybarna, rövid szőrű, lefelé bővülő fazon volt. Zavarba hozta a drága ajándék, noha akkor már ismerte Tamás anyagi helyzetét. A Füredi családnak volt néhány jól jövedelmező balatoni ingatlana, Tamás is részesült a jövedelemből, nem a tanári fizetéséből futotta bundára.
Cili hálás volt, s halk nevetéssel mondta:
- Édes őrültem, egész vagyont költöttél rám?!
Tamás azzal a mosolyával felelt, amit Cili annyira szeretett.
- Szívem hölgyének akartam boldog ünnepet kívánni. Tetszik ? Tényleg örülsz ?!
- Kimondhatatlanul! Neked is nagyon boldog ünnepeket, édes egyetlenem!
- Már az van!- felelte Tamás, s a karjaiba zárta.
X/143
Karácsony másnapján a Füredi házban nagy vendégség volt. Debrecenből három autóval érkeztek a közeli rokonok, Polli megboldogult bátyjának családja és más unokatestvérek. Mellettük meghívtak néhány Füredi rokont is helyből. Tamás bemutatta Cilit az illusztris rokonságnak. Kedvesen fogadták, noha tudott volt, hogy gondozónőnek jött a házba. Ha nagyon kereste volna kákán a csomót, az egyik Füredi unokanővér csipkelődését sérelmezhette volna. Saci láttán megjegyezte. " Úgy tudtam, Tamás családot akart alapítani. Te pedig lassan férjhez adhatod a lányodat is, kedvesem! " Cili a maga szelíd módján visszavágott. Az éltes hölgy szemébe mosolyogta, előbb szül a lányának még egy kistestvért. Végtére is, harmincöt évesen még vidáman megteheti.
A vendégek között ott volt az a debreceni unokatestvér is, aki az új gondozónőt ajánlotta. Most is melegen emlegette, s személyében vállalt felelősséget érte.
Két nap múlva bemutatkozott az emlegetett gondozónő. Először telefonált, aztán fogadták. Kellemes benyomást tett rájuk. Ötven körüli, finom modorú nő volt, Etelkának hívták. A hosszú beszélgetés során kiderült, nincs szüksége betanulásra. Feljegyzést készített Polli napirendjéről, s azt mondta, a többit tudja. Kerekes székbe kényszerült embereket egyformán kell ápolni. Cili megnyugodva hallgatta. Akinek van benne gyakorlata, felismeri a másik készségét. Polli is megbarátkozott vele. Megbeszélték, hogy január másodikán munkába áll. Megnyugvással tértek napirendre a dolog felett.
Mivel Nóra otthon maradt Ciliék esküvőjéig, s velük repül majd a brit fővárosba, Cili szabadabban mozoghatott ezekben a napokban. Tamást is elfoglalta az úti készülődés, bejárt a volt gimnáziumába, hazavitte az ottani dolgait, otthon is csomagolt, szortírozott, rendezkedett. Cili kihasználta az időt, s a gyerekekkel hazaugrott a Lónyai házba egy-egy gyors takarításra, már alaposan ráfért mindkét lakásra. Gyerekei kedvét is kereste vele. A Füredi házban jól érezték már magukat, de otthon volt minden játékuk, s a téli vakációt szívesebben töltötték volna otthon.
X/144
Szilveszter napjának délelőttjén is hazamentek néhány órára. A földszint már rendben volt, most az emeletet takarította. Néha segítettek a gyerekek is, elhúzták közösen a bútorokat. Az egyik szekrény alól előkerült egy fénykép. Lónyai Lenke képe volt terhesen, kilenc-tíz hónapos gyerekkel a karján. Ott állt mellettük a második férje is. Cáfolhatatlan bizonyíték volt arra, hogy Imrén kívül is voltak gyerekei. Cili csak sóhajtott, de Saci hangosan háborgott, s magához vette a képet. Azt mondta, ha apja újra kezdi a sóvárgást anyja után, majd szépen elé teszi, és kigyógyítja belőle egyszer s mindenkorra.
Cili akkor éppen az emeleti nagyszoba közepén állt, s míg hallgatta a lányát, szédülni kezdett, forgott vele a szoba, le kellett ülnie. A gyerekek ijedten guggoltak hozzá. Maga is ijedt volt. Érezte, pontosan érezte, hogy a hasában mozdult valami. Aztán újra mozdult. Kiverte a víz a felismerésre, várandós. Éppen úgy járt, mint Sacival, most is megvolt a menzesze. Ennek ellenére teherben volt.
Más sejteni, vagy biztosan tudni valamit. Bizonyosságot akart azonnal. A gyerekeknek azt mondta, elugrik tankolni, közben a nőgyógyásza lakására ment. Ezen a napon nem rendeltek az orvosok, de a nőgyógyász barátságosan fogadta, s megvizsgálta. Ez az ismeretség is Sámson Gézáék idejéből volt. Amit megsejtett, az orvos megerősítette. Jósolt is mellé. A baba kicsi volt, de mozgékony, s fogadást ajánlott, hogy kislány lesz. Cilivel madarat lehetett volna fogatni. Mégsem rohant haza Tamáshoz. Úgy döntött, éjfélkor fogja megmondani, hogy a legboldogabb új esztendőt ígérhesse.
Visszament a gyerekekhez, s befejezte a munkát. Ebédre újra a Füredi házban voltak. Uralkodott magán, de az örömöt nehéz eltitkolni. Annyit nevetett, mint előtte soha. Tamást tűzbe hozta vele, s menekülhetett, mert nem vonulhattak vissza. Jókedvük szerencsére megmaradt, s aztán már együtt nevettek mindenen.
Polli aggódni kezdett miatta. Azt mondogatta, hosszú élete során megtapasztalta, ha nagy volt a jókedv, szertelen, mindig történt valami, ami elrontotta. Ciliék ezen is nevettek, aztán bocsánatkérőn ölelgették Pollit. Így telt a délután egy része. Négy óra tájban Cili a gyerekekkel készült be Imréhez a kórházba. Lackót csak nehezen tudta kicsalni Pali szobájából, valami ufós világtérképet készítettek. Hozzáfogtak sietve öltözni, aztán mégse mentek sehova.
Polli néninek igaza lett. Derűre ború jött. Imre saját felelősségére otthagyta a kórházat, s megjelent a Füredi házban. Taxival érkezett, a kapuból már támogatni kellett. A hallban ültették le. Cili elképedésében azt sem tudta, mit mondjon. A gyerekek is megijedtek. Ahhoz már elég nagyok voltak, hogy belássák apjuk hibás lépését.
Ahhoz viszont még nem voltak elég okosak, és fegyelmezettek, hogy anyjuk határozott kérésére hallgassanak a londoni útról a beteg apjuk előtt. Saci a legutóbbi látogatáskor elmondta, míg anyja az orvossal beszélt a folyóson. Imre akkor egyetlen szót sem szólt, de most kijelentette, a gyerekek nem maradhatnak a Füredi házban, ha anyjuk elutazik. Nem fognak idegenek közt kallódni, mint a korán árvaságra jutott boldogtalanok. Mondta újra, hogy apjuk még van, ha anyjuk már nincs is. Amíg él, addig mellettük lesz. Ha betegen, hát betegen. Ha beledöglik, akkor beledöglik.
Megdöbbenve, és tanácstalanul állták körül. Saci már megbánta, hogy beszélt, s olyan rémült volt, hogy kitört belőle könnyekkel. A maga szokott modorában kiabálta :
- Az eszednél vagy, apa ?! Hogy jöhettél el a kórházból ?! Ha rosszul leszel, mi lesz veled ?! Anyát nem tudom hívni, ha Londonban lesz. Ma este is elmennek a francba szilveszterezni. Nézzük végig Lackóval, hogy meghalsz ?! Apukám ne szúrj ki velünk. Gyerünk vissza a kórházba.
Megijesztette a kisfiút is. Lackó kapaszkodni kezdett Cilibe, s sírva mondta, hogy menjen haza velük. Ne hagyja magukra őket beteg apjukkal.
Cili fogta a fejét.
- Mit tegyek, Úristen, mit tegyek?!
Tamás rászólt. Hangja nyugodt volt, noha határozott.
- Nyugalom, angyalom! Imre egyelőre itt marad a gyerekekkel, mi pedig megbeszéljük, hogy mi a teendő. - mondta átfogva Cili vállát, s erélyesen bevitte a hallból anyja szobájába.
Nóra is velük tartott, s Pollinál tanácskozásba kezdtek. Ezen az estén Ciliék egy neves étterembe készültek. Tamás meghívta néhány kollégáját feleségestől, így köszönt el a hozzá közelállóktól, s egyben Cilit is be akarta mutatni. Az éttermi vacsorát már nem mondhatták le, komoly sértődés lett volna belőle. Nóra közben felhívta a kórházat. Megtudták, Imre az orvosa határozott tiltakozása ellenére szakította meg a kezelését. Azt mondta az orvos, annyira rossz az állapota, hogy rendszeres, gépi felügyeletre szorul. Tamás idegesen jött-ment a szobában, s dühösen mondta:
- Ez egyszerűen felháborító! Kijön a kórházból, veszélybe sodorja önmagát, pánikba ejti a gyerekeit, mindezt csak azért, hogy Cilinek lelkifurdalást okozzon. Meddig várható el egy tisztességes embertől, hogy a volt társát támogassa, főképpen akkor, ha a másik állandóan visszaél a helyzetével ?!
Senki sem felelt, hiszen erre nagyon nehéz feleletet adni. Cili az ujjait tördelte, Polli aggódón figyelte őket, Nóra töprengőn kopogtatta az asztal tetejét, aztán csendesen kérdezte a bátyjától :
- Nem kérdezed meg, hogy Cili mit akar ?
Tamás búsan mondta :
- Akinek ilyen jó szíve van, annak nem hagy választást az élet. Ezért néha önmagától is meg kell védeni. Bocsáss meg, kicsi angyalom, de ebben a helyzetben is erről van szó. Természetesen azért csak mondd el, hogy te hogy látod ?!
Cili mélyet sóhajtott, mint akinek fogyóban van a levegője.
- Igazad van, szívem! Nincs választásom. Imrét nem lehet jobb belátásra bírni. A gyerekek hazamennek vele, bármennyire is félnek. Nem hagyhatom magukra őket. Velük megyek, amíg nem tudom megoldani a helyzetüket.
Füredi Tamás zaklatottságában ezúttal nem volt megértő.
- Nem engedlek el!Már hozzám tartozol. Harmadikán összeházasodunk és elutazunk. Ma este pedig mindenképpen elmegyünk együtt az étterembe. Becsületbeli kötelezettségem van, de nélküled nem megyek!
Cili szája szélén remegett a sírás.
- Tekintettel kell lenned a gyerekekre, édes egyetlenem!
- Eddig tekintettel voltam, de mindennek van határa. Halasszuk el az esküvőt, hagyjalak itthon és várjak Londonban a bizonytalanra ?! Nem, kicsi angyalom! Gyerekeidnek meg kell érteniük, hogy nem kívánhatnak lehetetlent. Ha apjuk mellett döntenek, akkor tudomásul kell venniük, csak apjuktól várhatják a megoldást.
Cili már könyörgött.
- Legalább harmadikáig engedj el! Addigra a föld alól is szerzek valakit melléjük. Emlékszel Asztalosnéra ?! Az én lakásomba beköltözhet. Rábízom a gyerekeket, ha nem tudom rávenni őket, hogy visszajöjjenek.
Nem tudta folytatni, Tamás a szavába vágott szokatlan indulattal.
- Nem engedlek el, a betyár hétszázát! Néhány napra sem engedlek el!
Cili elfordult, s a két tenyerébe temette arcát. Tamás idegesen megpördült a tengelye körül, s némán belecsapott a levegőbe. Patthelyzet volt. Nóra megszólalt.
- Cili most nagyon nehéz helyzetben van. Harmadikáig el kellene engedned, Tamás!
- Egy napra sem engedem el magam mellől! Lónyai Imre közelébe nem engedem.
Nóra a bátyja elé állt, s igyekezett meggyőzni.
- Tamáskám, ez az ember ártalmatlan! Ahhoz sincs ereje, hogy maga vigye a táskáját. Lépése tovább rontott a helyzetén. Pár napon belül visszakerül a kórházba, és sokáig nem az fog történni vele, amit maga akar.
Tamás még indulatosabb lett.
- Ne mondd nekem, hogy ártalmatlan! Ha Ciliről van szó, akkor sem bíznék meg benne, ha már kiterítették. Nem kívánom, csak érzékeltetni akartam az elszántságomat.
Cili hirtelen megvigasztalódott.
- Ha ez a gondod, szívem, akkor gyere velem!
Most Polli is megszólalt.
- Ez a megoldás! Harmadikáig ott maradtok mindketten. Közben felveszitek a kapcsolatot azzal az asszonnyal. A ma estét is megoldhatjátok. Amíg az étteremben vagytok, Imre maradjon itt a gyerekekkel. Nóri majd vigyáz rá.
Tamáson látszott, hogy nem örül anyja szavainak, de Cili könyörgő tekintete, s a helyzet szorítása rábírta, hogy elfogadja a kisebbik rosszat. Lónyai Imre először hallani sem akart arról, hogy a Füredi házban töltsék az estét, de végül a gyerekek rávették.
Polli is segített benne. Nóra kitolta a hallba, s meghívta Imrét malacpecsenyés vacsorára. Jó tokajit is ígért mellé, s Lónyai Imre egészen kedélyes lett. Ciliék készülődhettek az éttermi vacsorára.
Cili a tükör előtt döbbent rá, hogy nem megy rá az alkalmi ruhája. Nórához fordult. Zavart nevetéssel mondta, felszedett pár kilót, nem gondolt rá, s nincs mit felvennie. Nóra tréfálkozott vele, motoszkált benne a gyanú, de Cili kitartóan hallgatott, kedvesének tartogatta az első örömöt. Nóra erre nem gondolt, s tudomásul vette, hogy tévedett. Közben kisegítette Cilit az otthoni ruhatárából. Szerencsére akadt egy bővebb fazon a ruhái között, vajszínű selyemruha volt, mell alatt húzott, barna gyönggyel díszített. Eredetileg hosszú ruha volt, de mivel Cili magasabb volt, rövidebb lett rajta. Így is nagyon csinos volt benne, s illett a szép bundához is.
X/145
Az étterem illusztris hely volt, elegáns közönséggel, s szilveszteresti telt házzal. Mire megérkeztek, Tamás kollégái már ott voltak feleségestől, dupla asztalnál ültek hatan. Nagy ovációval fogadták őket. Tamás sebtében bemutatta Cilinek a társaság tagjait.
Az autóban bővebben beszélt róluk. Három tanártársát hívta meg, akikkel évtizedes baráti kapcsolatot ápolt. Köztük volt az igazgatója is, aki atyai jó barátjaként, s nem igazgatói minőségében kapta a meghívást. Leültek aztán a fenntartott helyre. Akkor már emelkedett volt a hangulat, dalolt a terem, az asztaluknál is nótáztak.
Tamás csatlakozott. Cili vállát átfogta, s neki dalolt.
"... Gyöngyvirágok, kék ibolyák nyiladoztak a határban, minden nyíló kis virágban a te fehér lelked láttam. Kis ibolyák, gyöngyvirágok, vigyétek el az én sóhajtásom, hogy a neved, a te neved, a legszentebb imádságom..."
Cili bepárásodott szemekkel hallgatta. Ezekben a pillanatokban erős vágyat, alig leküzdhető késztetést érzett arra, hogy elmondja titkát, de még messze volt az éjfél. Tamás amúgy sem hallotta volna meg a hangos nótaszótól. Pedig, ha Cili tudja, hogy pár óra múlva mi történik velük, ha a szíve előre megkondítja a vészharangot, sírva, zokogva addig kiabálja, míg Tamás megérti.
Vacsorára vadásztálakat rendeltek. A tekintélyes fatálakon minden volt, ami szem szájnak ingere. Pácolt vaddisznó, fácán, fürj és fogoly pecsenye, gombafejek rántva, töltve, és még megannyi finomság.
Nem mindennapi eledel az ilyen, méltón kapott nagy elismerést. Dicsérték is mindenfelől, míg a vén pipás, ahogy Tamás emlegette az igazgatóját, fordított egyet a dolog menetén.
- Mondom én is, jó komáim, hogy betyár jó ez a vadászétel, de bárhogy nézem, egy jó zaftos sertés, vagy marha pörköltnél, csak úgy mezítlábasan, nincs jobb!
A kémiatanár tiltakozón nevetett.
- Ennél jobb a paprikás? Ne tréfálj, Géza bátyám!
- Pörköltet mondtam, fiam Ottó! Óriási különbség. A paprikás csak hagymás, piros lé. A pörköltben sütöd a húst mindaddig, míg kiadja a zaftját. Na, majd jöttök szüretre, mert Badacsonyban vettem egy darab szőlőt, hogy nyugdíj után legyen hol kapirgálni. Ott majd főzök én nektek olyan pörköltet, hogy mind a tíz ujjatokat megnyaljátok. Hanem, ebből a vadhúsból kérek még, mert azért ez sem kutya!
Felesége teljesítette a kérését, miközben nevetett.
- Már megijedtem, hogy valami bajod van, apjukom, hogy alig eszel!- mondta évődőn, s egyszerre két szép fürjet emelt az ura tányérjára.
Ezzel alkalmat adott a viccelődésre. Célozgattak az asszonyi előrelátásra, s a vén pipás megcsappant férfiúi erejére. Elküldte őket melegebb éghajlatra, de olyan kedélyesen, hogy mindenki nevetett körülöttük. Tovább folyt a tréfálkozás. Cili egyik oldalán Tamás ült, másik oldalán a fizikatanár a feleségével. Az asszony került Cili mellé, Csillának hívták, s Cilihez hajolt.
- Ismered a tágabb baráti körünket ?! Ők is itt vannak. Ott ülnek jobbra két asztalnál...- mondta, s egy távolabbi pont felé tekintett.
Cili finoman nemet intett. Az asszony élvezettel folytatta:
- A hájas, kopasz pasas vállalati főmérnök. Miklós a neve. Nagyhangú, néha kibírhatatlan. Felesége Ági, abban a mosott kék bársony ruhában. Sohasem volt ízlése. A fiúk kolléganője, biológiát tanít. Teljesen be van zsongva Tamásért. Vigyázz, szívecském, ha hazajöttök Londonból, mert veszélyes nő. A fehér selyemben lévő nőt is figyelmedbe ajánlom. Kata szintén tanárnő. Németet tanít. Egy időben Tamással emlegették. Most éppen egy harmadrangú színésszel fut. A fiú van mellette. A másik asztalnál a fiatalabb férfit Ferinek hívják, tornatanár, ő is a fiúk kollégája, felesége Tilda, akin az a szép fekete selyem van. Elviselhető emberek. Ahogy a mellette ülő ősz pacák is. Iván tekintélyes ember, kórházi főorvos. Csendes, rendes, mindig udvarias. Na, de a felesége…?!
- Azt a bronzvörös nőt mondod, abban a vajszínű ruhában ?!- kérdezte Cili, s kezdte rosszul érezni magát, mert majdnem egyforma ruha volt rajtuk.
- Ezek szerint látásból nem ismered. Úgysem, ha azt mondom - Klári?!
Cili abban a pillanatban rádöbbent, hogy kiről van szó, s elpirosodott. Csilla halkan, élvezettel nevetett.
- Sejtettem, hogy hallottál már róla! Tamás nem az a pasas, aki elhallgat egy hároméves viszonyt. Klári nagyot koppant miattad. Figyelem egy ideje. Leplezetlenül bámul ide. Nem csoda, ha kíváncsi rád. Nem sajnálom. Megérdemelte a sorsát. Szegény Ivánt évek óta csalja...- mondta, s beszélt tovább.
Cili már nem figyelt rá. Nézte a távolban ülő nőt, nem tudta levenni róla a szemét. Közben a társaságban viccet meséltek. A harmadik kolléga, akit Tamás melegen Jánosomnak nevezett, s a gimnázium tekintélyes matematikatanára volt, az egyszeri emberről beszélt.
- Csalta a felesége az istenadtát. Elment a paphoz tanácsért. Siránkozott, hogy legszívesebben elzavarná. De akkor mi lesz vele, ki főz rá, ki mos rá. Kérdezte a papot, hogy mitévő legyen. Menj a rabbihoz, ajánlotta a pap. Akkor megoldódik a gondom, kérdezte az ember. A tiéd nem, csak az enyém, mert eztán a rabbinak fogsz nyavalyogni!
Cilin kívül mindenki nevetett. Tamás hozzáhajolt.
- Mi a baj ?!
- Itt van Klári is...- susogta Cili boldogtalanul, s a távoli asztalok felé küldte pillantását.
Tamás is odanézett, aztán csendesen megkérdezte :
- Ki az a Klári ?
- Ne tréfálj, szívem!
- Most ahhoz van legkevesebb kedvem. Semmiféle Klárit, vagy Klárikat nem ismerek. Az első csókod kitörölt mindent az emlékezetemből. Kell még valamit bizonygatnom ?
Cili átmosolygott lopakodó könnyein, s megrázta a fejét. Éppen csak túljutott ezen, mikor váratlanul megjelent Nóra, s miután üdvözölte a társaságot, kettőjük közé hajolt.
- Van egy kis gond...- mondta visszafogott hangon- Imre itt van a kocsiban a gyerekekkel. Vacsora után egyre nyugtalanabb lett, mindenáron haza akar menni. A gyerekek megint sírnak.
Ciliék összenéztek. Nem volt pardon, Cilinek azonnal mennie kellett. Elnézést kértek, Tamás kikísérte őket. A ruhatárban azt mondta :
- Nórikám maradj ott mindenképpen, amíg megérkezem.
- Anyuskát egyedül hagytam a hallban. Juliskáék már lefeküdtek. Imre annyi időt se hagyott, hogy felébresszem őket. Legfeljebb addig maradhatok, míg Cili lefekteti.
Tamás a hajába túrt, de aztán fegyelmezte magát, s Cilinek mondta :
- Nagyon igyekszem. Éjfél után pár perccel ott vagyok.
- Biztos ?- kérdezte Cili, s megremegett a fény a szemében.- Ilyen víg társaságtól nehéz elszabadulni.
- Éjfélig szól a kötelezettségem. A pezsgő után kifizetem a számlát és rohanok. Addig vigyázz magadra, kicsi angyalom!
- Vigyázok! - súgta Cili, s csókra nyújtotta az ajkát.
