A remény
X/165
Cili két napig sírt. Aztán átmenetileg megpróbálta elfogadni ezt a helyzetet is, s kapaszkodóul álmodozásba menekült. Egyszerűen nem tehetett mást, ha nem akart beleroppanni a sors újabb húzásába. Naponta várta a csodát, hogy Füredi Tamás belépjen az ajtón, s azt mondja:
" Hazajöttem, kicsi angyalom!"
Hogy elviselhetőbb legyen a várakozás, most is igyekezett elfoglalni magát. Nagyon nem kellett keresnie a feladatokat, ott volt a három gyermek, a háztartás, a kertben is volt tennivaló, s eljárt a védenceihez is újra. Noha már elintézte, hogy hetente egyszer hivatalos segítséget is kapjanak, de tudta, az nem elegendő. Ilyenkor Saci vigyázott Katinkára, egyre bátrabban hagyhatta rá a kislányt.
Közben Imrééknél rosszabbodott a helyzet. Margó már naponta háborgott a Lónyai gyerekek látogatása miatt, míg egyik nap megengedhetetlen dologra vetemedett. Lackót seprűvel kergette fel az emeletre. Saci előbb szerzett tudomást róla, mint anyja. Lement, s a maga gyerek módján számon kérte az asszonyon. Asztalosné úgy felbőszült, hogy nekiugrott a kislánynak, megrángatta a haját, s felpofozta. Cili akkor érkezett haza, már az udvaron hallotta a ribilliót, Imre torokhangú üvöltését, Saci zokogását, Margó visítását, mert Imre ráhajtott a lábára.
Berohant, s szigorúan, de a maga tisztességes módján figyelmeztette az asszonyt. Azt mondta, ha még egyszer hozzányúl a gyerekekhez, ő is elkapja a haját, aztán megnézheti, hogy mi marad a fején. Ahogy az sem tűri, hogy korlátozza a látogatásokat. Utána megcsendesedve hozzátette, hogy annak idején hálát emlegetett a jóindulatáért, amit sohasem várt el tőle, de becsületesebb viselkedést elvárt volna.
Margó csípőre tett kézzel kiabált.
- Kezet ne csókoljak?! Amúgy pedig ne dirigálj a lakásomban. Az emeleten parancsolgass!
- A te lakásodban ?! Meglep.
- Imre élettársa vagyok. Jogom van a lakásához.
- Ez nem Imre lakása, hanem az enyém, hogy tévedésbe ne ess! - mondta Cili némi iróniával.
- Ne hazudj! Az emeleti lakás is Imréé volt. Tőle kaptad. Ilyen alapon nekem is jár egy lakás! - mondta az asszony dühösen.
Imre megszólalt, s Cili jólesőn tapasztalta, hogy ezúttal mellé állt.
- Itt minden Cilié...Neked semmi jár!...Te mindent pénzé...Sok pénzé ... Legyen elég !- mondta Imre ellenmondást nem tűrő hangon.
Asztalosné dühében a földhöz vágott egy vázát, s kirohant a szobából. Ettől a naptól kezdve csak tessék-lássék végezte a tennivalókat. Ez komoly gond volt, mert Imrének rendes ellátásra volt szüksége, de az asszonyt nem lehet jobb belátásra bírni.
Cilinek közben másféle gondja is adódott. Felbukkant a ház közelében Saci egyik iskolatársa, egy nyolcadikos fiú, folyton ott sündörgött a ház előtt, s füttyentgetett a kislánynak. Sacinak sem volt közömbös. Leste a lodzsára kitett leander mögül. Cili bepárásodott szemmel figyelte. Hajdani kislány önmaga jutott eszébe, éppen ennyi idős volt, mikor Imrével találkozott. Tudta, milyen kevés kell ahhoz, hogy egy kislány álmodozásba fogjon. Ez a fiú is jóvágású gyerek volt, s jóval idősebbnek tűnt a koránál. Magasra nőtt, nyári öltözetében valósággal kigyúrtnak tűnt. Egyik délután aztán telefonált, s hívta Sacit az uszodába. Saci kicsit kérette magát, de arcára volt írva, hogy alig várja, hogy mehessen. Cili elengedte volna, de Lackó közbeszólt. Elmesélte, hogy a fiúról az a hír járta az iskolában, hogy sorra fekteti le az alatta járó lányokat. Volt már belőle botrány is. Az elmúlt tanévben, az egyik szünetben két hetedikes lány összeverekedett miatta, és kikiabálták viselt dolgait.
Cili komolyan megijedt, s nem engedte el a kislányt. Türelmesen elmagyarázta, hogy az ilyen fiú társaságában miért nincs biztonságban. Saci most sem törődött bele egykönnyen, először csak vitatkozott, aztán hisztizni kezdett, s megint órákra magára zárta a szobája ajtaját.
Ez az eset is azt igazolta, hogy a gyermekei közelébe kell maradnia. Ebben a korban szükségük van a szülő okos figyelmére, tanácsára, s olykor szigorára is. Náluk mindez rá hárult.
X/166
A földszinten tovább szaporodtak a gondok. A lakásból tünedezni kezdtek az értékek. Először egy szép herendi váza, amit állítólag levert a huzat, majd egy tál is erre a sorsra jutott. Imre hiába morogta, hogy ahhoz orkán kellett volna. Aztán idősebb Lónyai Imre hagyatékából elveszett az ezüst dohányszelence az egyik vitrinből, s egyenesen a falról egy kisméretű gobelinkép, amit Imre apai nagyanyja varrt ki lánykorában. Ezeket már nem lehetett a huzatra fogni, de az asszonyt nem hozta zavarba, elintézte vállrándítással.
Imre egyik nap rajta kapta, amint megint csomagolt. Akkor éppen a kristályokat. Imre a maga korlátozott módján felelősségre vonta, s Cili elhűlve hallgatta az emeleten, hogy Margó válaszul üvöltve istenverte nyomoréknak nevezte, aki már nyugodtan felfordulhatna, mert elviselhetetlen nyűg a nyakán.
Ezt nem lehetett szó nélkül hagyni. Lement, s ezúttal csúnya veszekedés robbant ki közöttük. Imre újra Cili oldalára állt. Többet is tett. Cilire bízta a rendelkezés jogát. Cilit valósággal meghatotta, hiszen tudott volt, hogy mi kötötte az asszonyhoz. Sietve élt az engedéllyel, s az asszonynak azonnali hatállyal felmondott. Asztalosné egyértelműen beintett, s hozzátette, a nyomorék urát felviheti az emeletre, mert eztán tőle egy pohár vizet se kap, de őt a gyerekeivel a lakásból nem teszi ki. Neki mindegy, hogy kié a lakás, ők maradnak, mégpedig végérvényesen.
Cilinek már más nem is hiányzott. Visszament az emeletre, gyötrődve járkált, s mikor közben kipillantott a konyhaablakon, meglátta Margót a garázsoknál Túri Andrással bizalmas kettesben. Nem volt nehéz kitalálni, hogy az asszony honnan vette a bátorságot. Most voltak csak igazán bajban. A gyerekekkel, s a kerekes székbe kényszerült emberrel aligha szállhatott szembe velük. Elhatározta, hogy segítséget kér Füredi Páltól. Más lehetősége nem volt. Ha Pali rosszul értékeli Tamással való kapcsolatát, s a történteket, akkor házon belül olyan ellenséges, diktatúrás helyzetbe kerülnek, hogy örülhetnek majd, ha bántatlanul kimehetnek az udvarra. Nem tépelődött sokáig, azonnal felhívta az ügyvéd irodáját. A titkárnő ezúttal elfogadhatóan viselkedett, s egy-két perc után bekapcsolta az ügyvédhez.
Cili szíve a torkában dobogott, mikor megszólalt.
- Cili vagyok. Szóba állsz velem ?- kérdezte megbicsakló hangon.
Füredi Pál udvarias hangon felelt.
- Csókolom a kezed. Parancsolj!
Cili akadozva elmondta a nyakába szakadt gondot, s mindvégig azt figyelte, él-e még a vonal, hiszen az ügyvéd reakcióit nem lehetett előre kiszámítani. Mikor befejezte, Pali megkérdezte:
- Elhozod a szerződést, vagy ugorjak el érte?!
- Nem készítettünk szerződést. Akkor nagyon hirtelen jött a dolog. Csak szóban állapodtunk meg.
- Ezt a könnyelműséget!
Cili megszeppent.
- Nagy baj?! Így nem tudsz segíteni?!
- Dehogynem! Csak másféle megoldást kell választanunk... Holnap délelőtt odamegyek néhány emberrel, és egy teherautóval. De ez szigorúan maradjon köztünk.
- Emberekkel, teherautóval ?! - kérdezte Cili, s elfogta a nyugtalanság.
Asztalosnétól szabadulni akartak, de embersége nem engedte, hogy bármi áron tegye.
- Mondtam, hogy elvált, nincs lakása és két óvódás lánykája van?!
- Mondtad. Azt is, hogy a hajdani munkahelyedről ment hozzátok.
- Csak azért nyugtalankodom, mert picik a gyerekek. Nem mehetnek az utcára.
Füredi Pál hallgatott kis ideig, aztán neheztelőn felelt.
- Ilyen rosszul ismersz ?! Természetesen majd albérletbe mennek. Van néhány címem készenlétben.
- Bocsáss meg! Ismerlek erről az oldaladról is, de ebben a nyugtalanító helyzetben kicsit összezavarodtam.
- Nem lep meg. Te is csak nőből vagy !- mondta Füredi Pál a maga felfogásával, noha ezúttal csak viccnek szánta.
Cili igyekezett a kedvében járni.
- Addig nem lehet nagy baj, amíg vannak okos férfiak. Köszönöm, hogy számíthatok rád. Akkor holnap. Nem is zavarlak tovább.
- Ne siess! Nekem is van mondandóm. Bocsánatkéréssel tartozom az akkori viselkedésemért, s a később történtek miatt. De majd személyesen, ha megengeded.
- Elengedem. Csak most segíts...- mondta Cili ideges nevetéssel.
- Köszönöm. Meglesz. Mást nem akartál kérni tőlem?! Példának okáért, ne rendeljek két repülőjegyet mostanában?
Cili boldogtalanul felelt.
- Elhiszed, hogy mennék, rohannék, ha lehetne?!
Mindenki másnak bátran feltehette volna ezt a kérdést, de Füredi Pálnak igen kockázatos volt. Az ügyvéd önmagához híven válaszolt, noha most is iparkodott kedélyesebb formában fogalmazni.
- Ha majd eljutsz arra a felismerésre, hogy a fontossági sorrend élén csak és kizáróan jövendő urad és parancsolód állhat, megtalálod erre is a megoldást. Na, majd beszélgetünk még erről. Addig is, légy szíves, add át kézcsókomat a Füredi Katinka nevű kis hölgynek!
Cili titkolt bánattal felelt.
- Köszönjük. Átadom. De még Marosi Katinkának hívják a kis hölgyet.
- Addig legyek én szegény! Édesapjától felhatalmazásom van eljárni ebben az ügyben. Már megtette a gyermek teljes körű elismerését. Majd tőled is kérek néhány aláírást. Megjegyzem, ezt már a gyermek születése előtt is elrendezhettük volna, ha nem fogsz hozzá titkolózni, ugyebár ?!- mondta valamiféle nehezteléssel.
Cili nem emlékeztette arra, hogy az imént ismerte el, hogy neki is része volt abban, hogy így alakult a dolog. Csak megköszönte a kilátásba helyezett közreműködését, aztán röviden elköszöntek.
X/167
Sokféle népi mondás van arról, hogy hogyan járhat a kapzsi ember. Margó is sokat akart markolni, aztán keveset fogott. Hálátlan, lelketlen viselkedése miatt bűnhődnie kellett. Az ügyvéd másnap megjelent az említett emberekkel, s a teherautóval. Az asszony kevés cókmókját percek alatt felpakolták. Margó jajveszékelve hívta Túri Andrásékat, de hiába. Túri bármit is ígért előtte, már nem érdekelte a nyilvánvalóan hoppon maradt asszony. Ez is rávallott az érdemtelen szomszédra. Így aztán, Asztalosné a két riadt gyermekével kénytelen volt távozni a házból.
A teherautó amint elrobogott, az ügyvéd azt mondta:
- Nem érdemli meg, de jó helyre mennek. Ebben a kerületben, két utcányira van az albérlet. Három hónapot előre kifizettem. Száraz, egészséges lakás. Jó állapotban lévő kertes házban, egy szoba összkomfort. Onnan könnyen bejárhat az Otthonba.
Cili hálásan nézett rá, de az Otthon említése meglepte.
- Azonnali hatállyal jött el, Magda asszonyék aligha vennék vissza...- mondta.
- Visszavették.
- Elintézted ?!- örült meg Cili, hiszen bármilyen is volt az asszony, a gyermekek nem éhezhettek. Részeges apjuk nem törődött velük, nem is látogatta őket.
Az ügyvéd felvonta a szemöldökét.
- Ha nem tévedek, burkoltan erre kértél, nem?!
Cili szeme bepárásodott.
- Ezt külön köszönöm !- mondta megilletődötten, s megkérdezte- Nehéz volt elintézni?
- Nem különösebben. Ahogy a telefonban bemutatkoztam, Magda nevű asszony azt mondta az urának " az a kibírhatatlanul erőszakos ügyvéd akar beszélni veled!" Így aztán hamar szót értettünk... - mondta, s jót nevetett saját rossz hírén.
Cili meglepve nézett rá.
- Honnan ismernek?!
- Még a te ügyedből kifolyólag.
- Az én ügyemből?! Ja, mikor referenciát kértél.
Füredi Pál feszengett kissé, s kényszeredetten felelt.
- Momentán nem arra gondoltam. Akkor ismertek meg erről az oldalamról, mikor a válóper után Bakosnéval bevallattam azt a lopási históriát, aminek a végén útilaput kötöttek a dicstelen asszony talpára...- mondta, s zavarában köhintett néhányat.
Cili szemébe most nagyot nőtt az ügyvéd. Még annak idején tisztázta, s egyetlen szóval sem dicsekedett vele. Pedig nagy dolgot tett. Levette róla a bélyeget, visszakerült a pályára. Most már tudta, hogy ennek köszönhette azt is, hogy szociális gondozó lehetett.
Legszívesebben megölelte volna, de csak melegen köszönte, aztán azt mondta:
- Én is szerzek örömöt neked. Gyere, és ismerd meg a kishúgodat.
Hivatásában magabiztos ügyvéd bátortalanul állt meg a csöppnyi gyermek előtt. Néhány pillanatig gondolkodott, mielőtt Cili karjaiból átvette, de aztán tűrte, hogy Katinka birtokba vegye aranykeretes szemüvegét, egyenként megnyalja az üvegeket, s ahogy volt, nyálasan visszanyomja az arcára. Cili közben befele nevetett, de ez amolyan könnyes nevetés volt, mert az amúgy zord ember mindezért többször megcsókolta a gyermek kezét.
A Füredi család ettől a naptól kezdve újra védelmet jelentett, noha Tamással még függőben volt közös jövőjük. Pali másnap meglátogatta őket a feleségével is. Melinda barátságos teremtés volt, Cilivel megkedvelték egymást hamar. Nóra sem feledkezett meg róluk. Hetente telefonált Londonból. Most is tudósított Tamás napjairól, de legfőképpen vigasztalt, mert akkor már tudott volt, hogy Tamás megkezdi az új tanévet.
Cilire valóban ráfért a vigasztalás. Kezdte hinni, hogy Polli néni mégsem ismerte jól a fiát. Tamás nem látta be az igazát, s nem engedett. Most már nem mert abban reménykedni, hogy egyik nap fogja magát, s mégiscsak hazajön. Ha elkezdi a tanévet, be fogja fejezni. Örülhet, ha nem köt újabb két évre szerződést. Tehetetlen keserűségében esténként sírva aludt el.
Közben Imre helyzetét is meg kellett oldania. Nem akarta újra felvállalni. Ellátta ideiglenesen, de a mosdatását, s egyéb intim tennivalókat a gyerekekre bízta. Főleg Lackó jeleskedett, de kevés volt az ereje, így Sacinak is ki kellett venni részét belőle. A kislány megszenvedte. Nem a munka riasztotta, hanem az intim helyzetek. Érthető volt, s Cilit rábírta, hogy cselekedjen. Félretette büszkeségét, s egyik délután átment Ibolykáékhoz. Ezúttal Józsit kereste, s Sámson Gézától tanult módon beszélt a lelkére, mint aki eleve feltételezi róla, hogy mutatott viselkedése ellenére is emberséges ember. Bevált a módszer, Józsi kihúzta magát.
- No, rólam mást nem is állíthatnak! Kérdezze csak meg a falunkban, hogy ki az a Birkás Nagy Józsi ?!- mondta igen önérzetesen, de a maga rafinált módján megkérdezte - Aztán, rendesen megfizetnék Ibolyt, mert beteg embert bagóért nem ápol.
Cili biztosította róla, többet is ajánlott, mint amennyit régebben kapott Ibolyka, így aztán az asszony újra munkába állhatott. Cili egyelőre letehette Imrével kapcsolatos gondjait, s végre az is volt már, akire rábízhatta volna a gyermekeit.
